Látogatás Felvidéken

Utolsó módosítás dátuma : 2015. november 09.

2015 őszén az Erasmus+ program által az Eszterházy Károly Főiskola földrajztanár szakos hallgatóinak lehetősége nyílt arra, hogy Felvidékre utazzanak

2015 őszén az Erasmus+ program által az Eszterházy Károly Főiskola földrajztanár szakos hallgatóinak lehetősége nyílt arra, hogy Felvidékre utazzanak. A program nemzetközi ifjúsági mobilitási projekt, amelynek keretén belül nem csak magyarországi és felvidéki, hanem erdélyi fiatalok is utaztak Szlovákiába, hogy jobban megismerjék egymást és a program fő témáját, a tudatos élelemgazdálkodást.
A projekt fő helyszíne Nagykapos volt, egy kelet szlovákiai település. A Kassai kerülethez, azon belül a Nagymihályi járáshoz tartozó város közel 60%-a magyar. A településen így magyar és szlovák iskolák és óvodák is működnek. A városban tett körséta során megtekintettük Nagykapos nevezetességeit, emlékműveit. Többek között láthattuk Szent István szobrát, a Turul szobrot, Dobó mellszobrát, és a 19. században felújított református templomot, mely falán Erdélyi János emléktáblája áll. A magyar tanítási nyelvű alapiskola udvarán pedig Erdélyi mellszobra áll. Nagykaposon volt a projekttevékenységeink színhelye.
Bálint Annamária volt a program vezetője, tőle kaptuk a feladatokat, instrukciókat. Az Erasmus+ programról Krámos Dániel tartott előadást, így jobban megismertük a program hátterét. Műhelymunkaként nemzetiségi szempontból vegyes csoportokban hoztunk létre plakátokat az élelmiszerpazarlás és - gazdálkodás témaköreiben. Mivel témánkhoz szorosan kapcsolódott a vendéglátás Ondrasek Ivánné Marszy tanárnő előadást tartott a falusi turizmusról.
A projekten belül a feladatunk részét képezte az is, hogy előkészítsünk egy rendhagyó természetismeret órát általános iskolás gyerekek számára a feldolgozott témakörben. Az Erdélyi János Magyar T. Ny. Alapiskolában tartottuk meg a megtervezett órákat egy 3. és egy 4. osztályos csoportban. A 45 perces órát igyekeztünk minél interaktívabban „levezényelni", minél több tanítási módszerrel és tanulási formával színesíteni. A két osztály számára egy egységes óravázlatot hoztunk létre, melyet a tanítás folyamata során igyekeztünk a csoportra szabni. Egy teremben egyszerre több tanár szakos hallgató dolgozott együtt. Az osztályok előzetes ismerete nélkül az volt a célunk, hogy a hétköznapi élet tapasztalatain keresztül több szempontból beszéljünk az élelmiszerekről, és minél színesebb módszertant használjunk az eredményes figyelemfelkeltés és motiválás érdekében. Három feladat segítségével dolgoztuk fel a témát. Először az érdeklődésüket azzal keltettük fel, hogy saját kedvenc ételük nevét és alapanyagát osztották meg velünk. Ezalatt mindenki szóhoz jutott, a többi tanuló illedelmes volt és nagyon érdeklődő. Ezután csoportmunka következett. Minden csapatot egy-egy hallgató irányított. Alapanyagokat kellett csoportosítani és azok felhasználásáról illetve azok eredetéről beszélgettünk a gyerekekkel. Meg tudtuk, hogy sokan termesztenek gyümölcsöt és zöldséget vagy tartanak állatokat. A diákok nagyon lelkesek voltak és élvezték, hogy nem az általában megszokott munkarend zajlik az órán. Közlékenyek voltak és tájékozottak. Végül az élelmiszerek beszerzéséről, az élelmiszermaradék felhasználásáról, az élelemgazdálkodásról beszélgettünk velünk egy irányított megbeszélés során. Az órát pedig egy közös énekléssel zártuk. Az Érik a szőlő... magyar népdalt énekeltük. A tanóra vidáman ért véget. Mind a két osztályból pozitív visszajelzést kaptunk a diákok és az osztályfőnökök részéről egyaránt. A hallgatók számára ez az alkalom jó gyakorlat volt arra, hogy módszertani tudásukat kipróbálják és egy fontos témát a gyermekek számára is jól érthető módon közvetítsenek.
Utazásunk során több településen is jártunk. Érintettük Kassát, Szlovákia második legnagyobb városát és a Kassai régió központját. Itt elsősorban a Szent Erzsébet- dómot tekintettük meg, mely Szlovákia legnagyobb temploma. Jártunk Bélyen a Senyei kastélyban, ahol korhű állapotban igyekeznek megtartani a kastélyt. Itt tekinthető meg a Petőfi kiállítás, mely bemutatja a Szabó Géza főrégész vezette kutatást Petőfi sírja után. Jártunk Nagytárkányon ahol megnéztük a Sóházat és a közelében lévő tojástermelő üzemet. Ellátogattunk a géresi pincékhez, ahol a borok vegyi beavatkozások nélkül, „élő borként" kerülnek palackba. . Mi magunk is kóstolhattunk belőlük, például megízleltük a Zengőt, és a Medinát. Nagyráskán pedig egy gazdasági udvart jártunk be, és ismerkedtünk meg az ott élő állatokkal és a régi eszközökkel, mint például a gémeskúttal, mely régen telefonként is szolgált. Nagyszelmencre is ellátogattunk, hogy megismerjük az ott élők történetét, azt, hogy a határ, ami a települést ketté vágta, miként hatott a falu társadalmára és gazdaságára. Bártfa városában pedig az egyedi téglalap alakú téren sétáltunk és megcsodáltuk a Szent Egyed bazilikát. A gótikus stílusban épült templomnak Európa szerte egyedülálló 11 szárnyas zsoltára van. A Bártfafürdőre is ellátogattunk, melynek nagy szerepe van az egészségturizmusban, mivel a helyi gyógyvíz intenzív hatással bír a szervezetre. Továbbá Kistárkányon látogatást tettünk Kondás Arankánál, aki saját erejéből épített egy vendégházat és elmesélte nekünk a szilva köré fonódó történetét.

Magyar földrajztanár szakos hallgatók a Senyei Kastély előtt


Túránk során nem csak társadalom-földrajzi tudásunk bővült, rengeteg jó élménnyel gazdagodtunk és újabb szakmai tapasztalatot is szereztünk.

Írta: Ruszkai Nóra
földrajztanár-matematikatanár
Eszterházy Károly Főiskola, Eger


< Vissza